“.

“…Mindannyian azért jöttünk erre a világra,
hogy tudásunk megmutassuk, dicséretre várva.
Valójában nem dicséret, szeretet a vágyunk,
amit mindig megkaphatnánk, mégis sorba állunk.
Szeretet kell, elismerés, más energiája,
megszerezni, minden embernek csak ez a vágya.
Ám, nem mástól kell elvennünk, hisz az lehetetlen,
ezért marad olyan sok szív árva, szeretetlen.
Szeretetet kéne adni, s kapnánk vissza bőven!
Megjelenne az öröm is nálunk a jövőben.
Szeresd előbb önmagadat, hidd el, megérdemled!
A szeretet apró lángja gyúljon lángra benned!
Más lelkében is gyújts lángot, adj hát emberséget.
Ha te szeretsz, ki ne tudna megszeretni téged?
Tedd a dolgod, amit érzel, hogy lelkedből fakad!
Találd meg a tehetséged, s így tedd naggyá magad!
Engedd, hogy belső tudásod, más lelket vidítson!
Szeretettel végzett munkád új kapukat nyisson!
Boldogítson az a tudat, hogy mást felemeltél!
A világod, s önmagadat szolgálni születtél!
A szolgálat – nem szolgaság! – önként vállalt munka!
Tehetséged és tudásod öntsd mindannyiunkra!
Ha utadon a szeretet, s a jóság vezérel,
meglátod majd, mire képes, s hány emberhez ér el.
És, mert tükör a világunk, vissza is kapsz mindent.
Minden, amit másoknak adsz, kárba vész szerinted?
Hiszem, ez a lét értelme:
– Azt add, amit várnál!
Ha hinnél a szeretetben, mindent jól csinálnál!” A.E.